Az álom
A természetnek legszebb adománya.
Megnyílik ekkor vágyink tartománya.
Mit nem lelünk meg ébren a világon.
Álmában a szegény
Nem fázik és nem éhezik,
Bibor ruhába öltözik,
S jár szép szobák lágy szőnyegén.
Álmában a király
Nem büntet, nem kegyelmez, nem birál...
Nyugalmat élvez.
Álmában az ifju elmegy kedveséhez,
Kiért epeszti tiltott szerelem,
S ott olvad égő kebelén. -
Álmamban én
Rabnemzetek bilincsét tördelem!
(Szalkszentmárton, 1846. március 10. Előtt)
Tradução de Yvette K. Centeno:
O sonho
É o dom mais belo da natureza.
Abre o país dos desejos
Para encontrarmos nele
Tudo o que falta à nossa vida.
Em sonhos
O pobre não passa fome nem frio.
Anda vestido de púrpura
Sobre a mole alcatifa de belas salas.
Em sonhos
O rei não julga, não castiga, não concede perdão…
Saboreia a calma.
Em sonhos o adolescente encontra a sua amada
Por quem sofre de um amor proibido
Que lhe arde no peito e o consome.
Eu, nos meus sonhos,
Rompo as cadeias dos povos escravizados!
(Szalkszentmárton, antes de 10 de março de 1846)
(Ilustração: Sandor Petofi - estátua do poeta em Budapeste)
Nenhum comentário:
Postar um comentário